A Fővárosi Nagycirkusz előtt álló 137 éves, üzemképes mozdony 1889-ben állt forgalomba, ugyanabban az évben, amikor a Fővárosi Nagycirkusz épületelőzményének számító Wulff Cirkusz megnyitotta kapuit a városligeti Állatkert területén. Cirkuszműsort tehát már láthatott a városligeti közönség – de vajon cirkusztársulat utazhatott-e a mozdony által húzott szerelvényen?

A cirkuszok vasúti szállításának úttörői amerikai társulatok voltak: már az 1830-as évekből is maradt fenn nyoma, hogy kisebb cirkuszok alkalmanként vonattal utaztak. Azonban ekkor még a vasúti szállítás, a rakodás igen bonyolult volt, többek közt az eltérő nyomtávméretek miatt. A vasutakat 1969-ben szabványosították, így megnyílt az út a cirkusztársulatok előtt.  A nagy áttörés 1872-ben volt: P. T. Barnum és partnerei, William Cameron Coup és Dan Castello ekkor dolgozták ki az első kifejezetten cirkuszra szabott vasúti szállítási rendszert, mely a nyitott vagonok közé szerelhető rámpákból és csigákból állt. Így a cirkuszkocsikat a vonat teljes hosszán végig lehetett gördíteni, amiket az utolsó vagon végén csigák segítségével emeltek le. Ez rendkívül meggyorsította a fel- és lerakodást. Az itt látható képeslapon ezt a folyamatot örökítették meg az 1930-40-es években.

Barnum cirkusza tehát az 1870-es évektől kezdve rendszeresen vasúttal tette meg a nagy távokat, és később is a Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circus maradt a vasutak királya: ezen az 1899-es plakáton a cirkuszvonatot is megjelenítették, amelynek érkezése szintén szenzációnak számított.

A cirkusz 1900-ban európai turnéra indult, így 1901 tavaszán hazánkba is eljutott. Az óceánon két hajóval kelt át a társulat, majd ismét vonatra szálltak: „Amikor a közönség föl lesz lármázva az egész környéken, akkorra 4 külön vonaton megérkezik a társulat. (Mindegyik vonatjuk 1000 láb hosszú.)” – adta hírül a Kecskeméti Friss Újság 1901. január 15-én.

Azonban nemcsak az amerikai kontinensen vált kedvelt szállítási eszközzé a vasút; a 20. század első felében ugyanis a nagyobb vándorcirkuszok is rendszeresen használták a vasutat Európában. Így elképzelhető, hogy a Fővárosi Nagycirkusz előtt látható mozdony is húzott cirkuszi szerelvényt. Erről tanúskodik a Vásárhelyi Friss Újság 1933. január 8-án megjelent cikke mely a Czája Cirkusz vonatán történt bűnügyről számol be.

Charles Krone cirkusza 1912-ben járt Magyarországon. Az újságokban külön felhívták az olvasók figyelmét a cirkuszvonatra: „A Charles cirkusz amely minden tekintetben kiérdemelte azt, hogy Európa legelső, legnagyobb, legelőkelőbb, legintelligensebb vándorcirkuszának nevezzük, július 2-án a reggeli órákban érkezik városunkba 57 kocsiból álló különvonatával. Felhívjuk a közönség figyelmét a különvonat látványosság számba vehető megérkezésére s sátorváros felépítésére.” – adta hírül a Pécsi Napló 1912. június 27-én. A képen a Charles Cirkusz magyar nyelvű műsorfüzete látható.

Az újságok gyakran hírt adtak arról, ha nagyobb cirkusztársulat érkezett valamelyik pályaudvarra, 1938-ban például 9 királytigrist csodálhattak meg az utasok a józsefvárosi pályaudvaron. A képen Fényes Fővárosi Nagycirkusz műsorfüzete látható, melyben a 9 tigrist is feltüntették. 1939-ben Párizsból futott be egy cirkuszvonat a józsefvárosi pályaudvarra, hogy Fényes Cirkuszban lépjenek fel.  „A tehervonaton valóságos állatsereglet jött, a cirkusz júniusi műsorának atrakciói. A világ legnagyobb és legjobb lovas csoportja három vagonban foglalt helyet. Egy másik vagonban medverakomány jött, Guidons, a filmhíradókból világszerte ismert szabadstílusú bokszoló medvéi ezek, »akik« egyébként a sport minden válfaját űzik a közönség előtt. Százával állanak a környékbeli gyerekek a repülőmajmok kocsija előtt” – számolt be az eseményről a Pesti Napló 1939. május 26-án. 1964-ben a Szófia-Amszterdam vándorcirkusz érkezett meg vonattal.

1950-ben államosították a magáncirkuszokat, ezt követően 1951-ben 11 állami utazócirkusz indult útnak. A kisebb cirkuszok még hagyományosan, „lábon mentek”: fa- és tömörkerekű lakókocsikkal, lovakkal, a kocsik mellett sétáló, fékezést biztosító személyzettel. A nagyobb, ún. négymasztos (árbócos) állami cirkuszok – az Alföldi, Tiszántúli, Dunántúli Cirkusz – viszont vasúton utaztak, külön MÁV-mozdonyt kapva, mivel a Vidéki Népszórakoztató Vállalat (1954-től Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat) még kevés traktorral, teherjárművel rendelkezett.

A cirkuszi stáb nagy volt: az Alföldi Cirkusz például nyolctagú zenekart, állatokat, műszaki személyzetet és családtagokat is vitt magával. Egy artista- vagy technikuscsalád fél kocsit kapott. Az artisták gyakran aludtak a vonaton, ahol csupán gyertyafény és spirituszfőző volt. A képen az Alföldi Cirkusz vonatszerelvénye látható utazás közben.

A cirkuszvállalathoz tartozó, Hungária körúti Művésztelep hátsó részénél ekkor még vasútállomás is volt, így itt vagonírozták be induláskor az utazócirkuszokat a műszaki ellenőrzés után.

A lakókocsikat nyitott, lapos vagonokra tették, majd lánccal rögzítették, egy vagonra általában két kocsi fért. A fel- és levagonírozást a vagonírozó brigád végezte, a lakókocsik mozgatása traktorral vagy kézi erővel történt; egy traktor sokszor több kocsit is húzott egymás után. Az Eötvös Tibor artistaművészről készült fotón jól láthatók a nyitott szerelvényeken szállított lakókocsik. A társulatok hétfő hajnalban indultak, egy városban 7–10 napig maradtak. A masztos kocsi gyakran előre ment, így mire a szerelvény megérkezett, a sátor tartóoszlopai már álltak.

A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat fejlődésével a gépjárműpark bővült, az 1960-as évekre a cirkuszok fokozatosan áttértek a közúti közlekedésre, a szállításhoz egyre több teherautót használtak. A MÁV a speciális igények és a szerelvények lassúsága miatt egyre kevésbé vállalta a cirkuszi szállításokat. Ma az utazócirkuszok modern kamionokkal, autóval húzott lakókocsikkal, azaz kempingekkel járják a világot. A fekete-fehér fotón Richter Richárd és családja látható egy ilyen kemping előtt.

Ugyanakkor a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat artistacsoportjai több alkalommal utaztak vonattal külföldi turnékra, például 1956-ban NDK-ba vagy később Jugoszláviába.

Magyar artisták később is gyakran utaztak cirkuszvonattal Európában, a Szovjetunióban vagy az Egyesült Államokban, amikor nagyobb, külföldi cirkuszokhoz szerződtek. Az első fotón Schneller Károly és felesége látható a Ringling Cirkusz vonata mellett 1968-ban. A második képen ifj. Weisz Nándor, a 9 Váradi ugródeszkacsoport tagja 1973-ban, szintén a Ringling Cirkusz vonatával.

A vonatok nem mindig voltak kényelmesek, kevés hely jutott az utasoknak; a Ringling Cirkusz vonatán 1966-ban készült fotón Zsilák György és Picard Attila látható a szűkös kabinban.

A vonatszállítás Magyarországon sem tűnt el teljesen: látványos pillanatai voltak a főváros életének, amikor az Nyugati pályaudvarra érkező cirkuszi állatokat a Városligetbe kísérték. 1968-ban az NDK Aeros Cirkusz turnézott Magyarországon „Cirkusz rapszódia” című műsorával. Míg a közel 200 fős társulat országúton, lakókocsikaravánnal utazott, a lovakat és elefántokat biztonságosabb módon, vasúton szállították. Az elefántok gyalog tették meg gondozóikkal az utat a Városligetben felállított, 2600 személyes sátorba. A népes „cirkuszfalut” a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum gyűjteményéből származó plakáton is megcsodálhatjuk. Mellette Gerhard Quaiser állatidomár látható egy indiai elefánttal a Fejér Megyei Hírlap 1968. április 14-i számában.

A Fővárosi Nagycirkusz 1973. március 16-án mutatta be varsói, budapesti, bukaresti és szófiai artistaművészek közreműködésével Cirkusz Express című műsorát. „A cím, a Cirkusz Express nem véletlenül született, jelképezni akarja azt a rohanó fejlődést, modernizálódást, amelyen ez a művészeti ág – az embernek talán legősibb szórakozása – napjainkban keresztülmegy” – olvasható a műsorfüzet köszöntőjében.

1990-ben ismét cirkuszi állatokkal találkozhattak a budapesti járókelők: a „Cirkusz Plusssz” műsor fellépő állatai vonultak végig Budapest utcáin. A nemzetközi műsor sztárja az orosz állatidomárnő, Durova volt, aki népes állatsereglettel – elefánt, teve, póni, tarajos sül, kecske, patkány, macska, kutya, majom, papagáj, pelikán, galamb, róka, nyest – érkezett. A sokféle állatot a műsorfüzet borítóján is megörökítették. A mellette lévő fotón az látható, ahogy az elefántokat a Fővárosi Nagycirkuszba vezetik a Dózsa György úton keresztül.

A vonatok tehát egykor fontos szerepet játszottak az utazócirkuszok életében, lehetővé tették, hogy a társulatok állatseregletükkel, technikai felszereléseikkel, lakókocsi-karavánjukkal egyszerűen, gyorsan megtegyenek nagy távolságokat is. A 20. század második felére a vonatközlekedés jelentősége ugyan csökkent, szerepét átvette a közúti szállítás, ám teljesen soha nem tűntek el a cirkuszvonatok a cirkusz világából, és képzőművészeti alkotásokon, filmekben vagy játékokon ma is kedvelt téma a vonaton utazó cirkusz.

Szonday Szandra

muzeológus

Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum

A főképen az Alföldi Cirkusz vonatszerelvénye látható az 1950-es években. Forrás: Baranyi László