Tradíció, alázat, artisztika – villáminterjú Donnert Gabi cirkuszigazgatóval a 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon

Donnert Gabi, a neves Donnert cirkuszi dinasztia leszármazottja a 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál nemzetközi zsűrijének munkájában képviselte a tradicionális cirkuszt. Hollandiában a Circus Den Haag és The Magical World of Circus igazgatója, melyet családjával közösen tulajdonol és működtet. A cirkuszi dinasztiák fontosságáról, a tradicionális és újcirkusz kapcsolatáról kérdeztük a fesztivál egyik szünetében.

Hogyan látod a tradicionális és az ún. újcirkusz viszonyát?

Én tradicionális embernek tartom magam. Nagyon szeretem a csillogást-villogást. Nem szeretem azt, amikor mindenki olyan szép lassan dolgozik, mert a cirkusz nem arról híres. Valahogy azt veszem észre, hogy nem is a tradicionális cirkusz kezd egy kicsit kiöregedni, hanem az emberek, akiknek van szavuk ebben, mert azt mondják: hogy az már öreg, az már nem jó. Itt az élő példa a bohócok esetében. Sokan nem szeretik a bohócokat a sok smink, a piros orr miatt. Én viszont úgy vagyok vele, hogy nekem teljesen mindegy, hogy miért nevetek, van-e rajta smink vagy nincs, a lényeg, hogy jó legyen a szám. Amikor szomorú vagyok, én általában előveszem ezeket az öreg bohócszámokat, azt nézem, még mindig nevetek rajtuk, pedig a viccek ugyanazok. Szerintem az a baj, hogy már nincsenek meg a karakterek, és mivel nem kapnak munkát, már nem is akarnak bohócok lenni. Nincs utánpótlás.

A cirkusz mindig változott. Mióta gyerek voltam, változik. Ebbe nem kell besegíteni és előadni a közönségnek, hogy mit kell a közönségnek szeretni és mit nem. A tradicionális cirkusz egy egész családnak szólt. A mostani újcirkuszok csak egyes személyeknek, és nem gyerekeknek. Inkább a 20-40 év közötti fiataloknak. A többi korosztályról elfeledkeznek.

Ha a fesztivál programját nézed, itt is láttunk újcirkuszi produkciót, mi a véleményed róla?

Nekem, megmondom őszintén, nagyon tetszett.

Nekünk a tradicionális és az újcirkuszban is az artisztikát kell erősíteni. Az artisztikában más a testmozgás, mint a sportban, más megjelenés van. Van alázat, ahogy Fudinál (Zsilák György) lehetett látni. Ez a cirkusz! Nekünk ezt kell tovább vinni, mert ebből születnek majd meg a kiválóságok.

Donnert Antal családjának lovasakrobata száma a 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, 2026. január 10-én. Fotó: Urbán Ádám
Donnert Antal családjának lovasakrobata száma a 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, 2026. január 10-én. Fotó: Urbán Ádám

A Donnert nevet az idei cirkuszfesztiválon Donnert Antal családja képviselte. Amikor dinasztiáról beszélünk, akkor óhatatlanul a család összes ágát egyszerre kell nézni, ugye?

Igen, így van. A Donnert dinasztiába ma több család tartozik. Amikor még itthon voltam és az egész családdal utaztunk, volt több lovasszám, elefántszám, majomszám, levegőszám, lovas zsonglőr, tigrisszám, amit mind a mi családunk állított ki. És mellette még volt 33 kisebb szám is. De ezek voltak a nagy számok.

Donnert Sándor „Gabi” családfája. Készítette: Szabó Tamás adattáros, Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
Donnert Sándor „Gabi” családfája. Készítette: Szabó Tamás adattáros, Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum

Véleményed szerint hogyan határozhatnánk meg a cirkuszi dinasztiákat?

A dinasztia több generációt jelent. Szerintem a mi családunk, a Donnert család az egyik legnagyobb dinasztia, mert nagyon sokan voltak testvérek, és a testvérekből mindenki artista lett. A második világháború után a család egyik fele elment vidámparkozni, és a másik fele maradt csak a cirkuszvilágban. Azért szeretném tisztázni ezt, mert nagyon jó volna őket kint a falon látni a Fővárosi Nagycirkuszban. Szerintem nagyon fontos, hogy a jövő tudja, hogy kik is voltunk. Rajtuk kívül nagyon sok olyan öreg artista is van, akikről mostanában már egy kicsit elfelejtkeztünk.

Donnert János „Szandi” és Donnert Jánosné szabadidomítás száma. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum, Gervai gyűjtemény.
Donnert János „Szandi” és Donnert Jánosné szabadidomítás száma. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum, Gervai gyűjtemény.

Miben látod dinasztiátok sikerének titkát?

A saját családomról tudok beszélni: az én apám nagyon kemény ember volt. Úgy nőttem föl, hogy szebbnél-szebb játékokat kaptam, de még a mai napig be vannak csomagolva, mert nem volt időm játszani velük. Tanulnom kellett, gyakorolnom. Én voltam az egyetlen, aki elvégezte az iskolát, a gimnáziumot rendesen. Édesapám nagyon figyelt arra, hogy énnekem ez meglegyen. Neki nem volt erre módja.

Én nagyon büszke vagyok az apámra, mert ő volt az alapítója Magyarországon a szabadidomításnak. Más zsoké számhoz is az apám idomította a lovát. Senki nem tudta, hogy egy lovas számban, amit ő csinált, melyik ló lett kicserélve és ugyanolyan minőségbe berakva. Azt nem látták, hogy hat ló ki lett cserélve a két év alatt. Az nagy munka. Hát miért van a Knie vagy a Krone cirkusznak 70-80 lova? Nálunk erre nem volt lehetőség, mert apunak csak 12 lova, meg 8 pónija volt, és annak mindnek mennie kellett. Hopp, egy beteg lett, azt ki kellett cserélni.

Mit gondolsz, hogyan lehetne a legjobban bemutatni egy dinasztiát?

Szerintem egy fényképpel, és mellé, ha le van írva egy kis rövid sztori, hogy ki kicsoda, az nagy előrelépés lenne. Amikor én fiatal voltam, ezeket nem kellett elmondani senkinek, mert mindenki aktív volt, mindenki tudta, hogy ki kicsoda.

 

Az interjút készítette: Joó Emese.

Szerkesztette: Joó Emese, Kerülő Tünde