Villáminterjút készítettünk Frank Thierry-vel, a dániai Krone Cirkusz igazgatójával és feleségével Kate Lisby-vel a 16. Budapest Cirkuszfesztiválon, akik a fesztiválműsor mellett a BIAK növendékeinek „Tündérhon” című előadását is megtekintették. A fesztivál produkcióiban a zsánerek merész keveredését, saját cirkuszuk esetében a humor fontosságát, és az interaktív, befogadó előadásmódot emelték ki.

Nagyon barátságosnak érezték a fesztivál hangulatát, amire azzal a szándékkal is érkeztek, hogy artistaművész fellépőket találjanak családi cirkuszuk következő évadához. A fesztivál lenyűgöző műsorszámait látva többek között mindketten kiemelték, hogy különösen izgalmasnak találják a különböző zsánerek keveredését: „… amikor több technikát, zsánert kombinálnak a számban, az jó (…) Ha kevered a dolgokat, akkor mersz másképp gondolkodni, szakítasz a hagyományokkal és azzal, hogy azt gondolod, csak az a helyes, amit tanítottak neked…”

Frank Thierry egy harmadik generációs cirkuszdinasztia tagja, igazgatói szerepköre mellett művészeti producerként is dolgozik. Azon túl, hogy a turnékat szervezi, a programokat irányítja, komoly feladata van a cirkusz műsorában: porondmesterként, narrátorként, fellépő artistaként, zenés közreműködőként aktívan részt vesz a műsor levezetésében, kommentálja, humorral fűszerezi a számok közötti átvezetéseket.

A cirkuszuk egyik legnagyobb erősségének a közös élmény létrehozását és a közönséggel való interakciót tartja: „Van egy kis cirkuszunk, ezért kis számokra van szükségünk. Amit csinálunk, az is kicsi. Másfajta stílust alkalmazunk: közelebb állunk a közönséghez. Intimebb és kisebb, senki sem ül messze a porondtól… A közönség és mi együtt dolgozunk. Szóval ezt csináljuk.”

Az interjúban is kiemelte a humor fontosságát: cirkuszi műsoraik dramaturgiájában Frank sokat szól a közönséghez, kommentálja a jeleneteket, ironikus és vicces dialógusokat épít be a műsorba, így a koncepció részeként is sok rögtönzés és interaktivitás szerepel.

Frank felhívta a figyelmünket a Kate táskáján lévő napraforgóvirágokkal díszített zöld szalagra. Megtudtuk, hogy ez egy nemzetközi jelzés, amelyet önkéntesen viselik azok, akiknek láthatatlan vagy rejtett nehézségeik vannak. Így annak viselője ezzel jelezni tudja, hogy extra türelmet, támogatást vagy figyelmet igényel.

Kate Lisby hangsúlyozta, hogy a múlt szezonban kiemelt figyelmet fordítottak a nehézségekkel élő látogatók támogatására: például a fény- és hanghatások átgondolásával igyekeznek segíteni az arra érzékeny látogatóknak, hogy komfortosabban érezzék magukat. „Szerintem a cirkusz egy alkalmas hely a különböző gondolkodású emberek számára, mert nagyon vizuális. Nem kell túl sok beszédet befogadni. Csak a szemeddel és talán a hallásoddal élvezheted az élményt, de nem kell mások érzéseire reagálnod, mint a beszélgetés során. Néhányuk számára – akikkel tavaly nyáron ismerkedtünk meg – ez a fajta kommunikáció nehézséget jelenthet. Amikor azonban egyszerűen csak ülhetnek, sőt akár a fülüket is befoghatják, hogy kizárják a számukra kellemetlen hangokat, valóban jól érzik magukat. Ellazulnak, mert megengedhetik maguknak, hogy önmaguk legyenek”.

Az interjúkat készítette és összeállította: Kertész Ádám könyvtáros, Kerülő Tünde muzeológus.

A fényképet kerülő Tünde készítette.