Szerző: Hidvégi Krisztina

A Fővárosi Nagycirkusz porondját ezúttal nem csupán egy új produkció, hanem egy különleges kulturális találkozás töltötte meg tartalommal. A Mirázs című előadás – amely a Kazanyi Állami Cirkusz és a magyar társulat koprodukciójaként jött létre – már az első percekben egyértelművé tette, hogy a nézők nem egy hagyományos cirkuszi est részesei lesznek. A kezdés előtti pillanatokban a porondot egy monumentális, sejtelmes függöny fedte, amely egyszerre keltett kíváncsiságot és feszültséget. Az est ünnepélyes keretet kapott, amikor Fekete Péter köszöntötte a közönséget. Beszédében kiemelte, hogy az előadás cirkuszszakmai díszbemutató, amely nemcsak a közönség, hanem a szakma képviselői számára is jelentős esemény. Külön kitért arra, hogy a nézőtéren olyan artisták is helyet foglalnak, akiknek a magyar cirkuszművészet sokat köszönhet. A Mirázs alapgondolata a magyar és közép-ázsiai őstörténet legendás világából merít. Az előadás egyik fontos inspirációs forrása Arany János Rege a csodaszarvasról című műve, amelynek mitikus képei és motívumai a porondon is megelevenednek. A produkció azonban nem hagyományos történetmesélésre vállalkozik: sokkal inkább vizuális és érzelmi asszociációk sorozataként bontja ki világát. Mesei alakok, szimbolikus jelenetek és a közép-ázsiai mondavilág különös figurái váltják egymást. A jelmezek az előadás egyik legkiemelkedőbb elemei közé tartoznak. Gazdag színvilág, csillogó anyagok, aprólékosan kidolgozott díszítések jellemzik őket, amelyekben egyszerre jelennek meg állati motívumok és népviseleti ihletésű elemek. Az akrobaták kosztümjei külön figyelmet érdemelnek: nemcsak funkcionálisak, hanem látványukban is egyedülállóak, valódi műalkotásokként működnek a porondon. A jelmezek után szinte természetes módon válik hangsúlyossá a díszlet és a rekvizitek szerepe is: minden részlet gondosan kidolgozott, gazdagon díszített, olyannyira, hogy a néző gyakran nem is tudja, hova irányítsa a tekintetét. A műsor zenei és előadói rétege szintén erőteljes. A Holdasszony alakját Misurák Tünde kelti életre, énekével varázslatos hangulatot teremtve. Az Álomhajós szerepében Horváth Róbert jelenik meg, aki karakterével stabil pontot ad az előadásnak. Az artisták nemzetközi mezőnyében egyetlen magyar fellépő, Hanusz István képviseli a hazai cirkuszművészetet pattlabdás zsonglőrszámával, amely technikai precizitásával és dinamizmusával méltó helyet foglal el a műsorban. A produkciók közül kiemelkedik Ivacheva Alina és Grebenkin Ivan közös légtornaszáma, amely nemcsak fizikai teljesítményével, hanem érzelmi mélységével is hat a közönségre. A szám egy szerelmi történetet bont ki a levegőben, ahol az artisták mozdulatai egyszerre hordozzák a bizalom, a kiszolgáltatottság és az egymásra utaltság jelentésrétegeit. A nézőtéren tapintható a feszültség, majd a meghatottság – nem ritka, hogy könnyes szemmel követik a jelenetet. A produkció végén kitörő taps egyértelmű visszajelzés: ez a szám valóban mély nyomot hagy. A humoros elemekről Pippa és Bobby bohócok gondoskodnak, akik érzékenyen egyensúlyoznak a klasszikus bohóctréfák és a modern, interaktív megoldások között. Jeleneteik nem törik meg az előadás hangulatát, inkább oldják és gazdagítják azt. Különösen emlékezetes az a rész, amikor Pippa bevonja a közönséget egy közös ritmusjátékba, amelyben a nézők aktív résztvevővé válnak. Ez a közvetlen kapcsolat erősíti az előadás élményszerűségét. A Mirázs összességében egy vizuálisan lenyűgöző, művészileg ambiciózus produkció, amely bátran nyúl a hagyományhoz, miközben kortárs formanyelven szólal meg. A műsor végén a közönség állva tapsolt, ezzel is kifejezve, hogy az előadás nemcsak látványában, hanem érzelmi hatásában is maradandó élményt nyújtott. Ez a műsor nemcsak a cirkuszrajongóknak szól, hanem azoknak is, akik eddig távolságtartással viszonyultak a cirkusz világához; könnyen lehet, hogy számukra éppen ez az előadás jelenti majd a fordulópontot. A cikk szerzője: Németh Nóra, a PPKE kommunikációs szakos hallgatója

Már az első pillanatban érezni lehetett, hogy itt egy egészen különleges est vár a közönségre. Ahogy beléptünk a nézőtérre, a porondot egy hatalmas, díszes lepel fedte. Sejtelmes és titokzatos volt, mintha egy másik világ kapuja lenne. Miután felvonták a függönyt, szinte azonnal megszűnt a külvilág. Az első produkciótól kezdve lélegzetelállító élményben volt részünk. Az artisták előadása egyszerűen hihetetlen volt – olyan erő, kontroll és elegancia egyszerre, amit ritkán lát az ember. Az előadók szinte játszottak a fizika törvényeivel. Ami igazán különlegessé tette az estet, az az volt, hogy lehetetlen volt egyetlen pontra koncentrálni. Akárhova néztünk, mindenhol történt valami. Ha pislogtunk, máris úgy éreztük, hogy lemaradtunk valamiről. A produkciók nem egymás után következtek, hanem szinte észrevétlenül folytak egymásba. Az előadás alatt érezni lehetett, hogy a közönség együtt fojtja vissza a lélegzetét. A második felvonás is egyedülállóan kezdődött. Amikor megláttuk a kifeszített hálót, már előre tudtuk, hogy itt valami egészen varázslatos következik. Nem is csalódtunk: az akrobaták lehengerlő erővel, elképesztő tempóban és precizitással töltötték meg a teret. Az a dinamika és bátorság, amit ott láttunk, letaglózó volt. Az előadás nemcsak látványban volt lenyűgöző, hanem valódi interaktív élményt is nyújtott. Részesei lehettünk az eseményeknek: a bohócok bevonták a közönséget, játékos, váratlan pillanatokat szereztek a nézőknek. Egy-egy ilyen jelenetnél a porond és a nézőtér közötti határ teljesen eltűnt – másodpercek alatt fergeteges hangulat alakult ki, mindenki önfeledten nevetett. A párnacsata például nemcsak látványos volt, hanem felszabadító is: kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek együtt nevettek. A csúcspont azonban számomra a lovas produkció volt. Itt már szinte felfoghatatlan volt, ami a szemünk előtt zajlott. Az a harmónia, sebesség, összhang ember és állat között egyszerűen leírhatatlan élményt nyújtott. Külön érdemes beszélni a jelmezekről, maszkokról és a fényekről, mert ezek nem csupán kiegészítették az előadást, hanem annak egyik legmeghatározóbb részét képezték. A jelmezek elképesztően részletgazdagok voltak: minden egyes darabon látszott a gondosság és az alkotói szándék. Karaktert adtak a fellépőknek– mintha valóban egy másik világ lényei lennének. A maszkok tovább erősítették ezt az érzést, hol misztikus, hol mitikus, már-már álomszerű hangulatot teremtve. A fények pedig szinte külön szereplőként működtek: irányították a tekintetet és fokozták a feszültséget. A Mirázs nem egyszerűen egy cirkuszi előadás. Ez egy folyamatos, intenzív élmény, ahol nincs üresjárat, nincs „pihenő”. Egy egészen kivételes, magával ragadó világ részeseivé váltunk azon az estén. A cikk szerzője: Lee Noémi, szerkesztő-riporter, TV2

Miben más cirkuszban előadni, mint színházban, vagy egy klasszikus koncertteremben? A klasszikus koncertteremhez képest biztos, hogy más, ugyanis itt nem a zenész, nem a zenei előadó a fő attrakció. Mi itt kísérünk egy nagyon fontos, más színpadi jelenlétet, aminek a zene a része, de mi abszolút egy támasztó, segítő funkció vagyunk. Időt töltünk ki és persze fokozzuk a hangulatot. Ez a produkció jobban hasonlít a színházhoz, itt a fő funkciónk az, hogy ki tudjuk szolgálni a produkciót, és az egész lélektani hatás a zenével együtt a néző szórakoztatását szolgálja. Milyen érzés a Ringlispíl előadás részesének lenni? Én utoljára gyerekkoromban voltam talán cirkuszban, és nem is érdekelt igazán az utóbbi időben, azt mondtam magamban, hogy jó hát én a cirkuszról már lemondtam, mint attrakcióról. Most egy olyan érdekes szituációban kerültem ide, hogy felajánlottam a felkérést másik cimbalmosnak is, de a feladat nehézsége miatt nem vállalta, hiszen itt nemcsak kísérni kell, hanem esetleg dallamokra beszélni és számolni, ami nem könnyű feladat. Így végül elvállaltam én. Nagy várakozással jöttem, és nagyon érdekes zenékkel találkoztam. Meg kell mondjam, hogy teljesen lenyűgözött a cirkusz világa, az, hogy a művészek itt hogyan feszegetik az emberi lehetséges határokat. Gyakran csodálattal és rettegéssel nézek a színpadra, de van olyan is, hogy olyan veszélyesnek találom a produkciót, hogy nem is nézek oda. Gyermekkorban az ember imádja az ilyesmit, felnőttkorára meg elszokik tőle, ugyanakkor én nagyon örülök, hogy itt vagyok. Milyen gondolatok kavarognak Önben az előadás előtt? Hogyan szokott felkészülni? Korábban jöttem, hogy kicsit hangoljam a hangszert, mert ugye itt a cirkuszi teremben hőmérséklet- változásnak van ki téve. Átgondolom a műsort, hogy hol kell gyorsan beszállni, hol kell gyorsan lapozni, aztán egyfajta várokozó álláspontra jutok. Ilyenkor egy kellemes, kicsit izgalmas, kicsit feszült várakozással telik az idő. Mit üzenne azoknak, akik még nem látták ezt az előadást? Ha ki szeretnének szabadulni a monotóniából, hiszen a megszokott életünk keretek közé zár minket, és megnézni azt, hogy az emberek hogyan feszegetik a határaikat, megnézni azt a szabadságot, ami nélkül az ember nem is ember, akkor ez a műsor ad mindenkinek egy olyan élményt, amiből tovább tud táplálkozni. Úgyhogy aki tudja, nézze meg!  Az interjút készítette: Németh Nóra

Milyen érzés cirkuszi közegben fellépni? Én alapjáraton a színház világából jövök, közel húsz éve dolgozom mindenféle színházi produkcióban. Amikor a Békéscsabai Jókai Színházban kezdtem 17 évesen, akkor kezdett ott igazgatóként dolgozni Fekete Péter is, így sok közös munkánk volt, amik sosem voltak hagyományos értelembe vett színházi előadások. Péter egy sima prózai előadásból vagy zenés produkcióból is mindig valami olyan különlegességet varázsolt, ami egy kicsit a színházi elemeket is használta fel, emiatt rajta keresztül már eléggé korán lehetőségem nyílt beletekinteni ebbe a világba is. Az első kifejezetten cirkuszi produkció, amiben közösen dolgoztunk egy cirkuszfesztivál volt. Azóta eltelt tíz év, és most ismét itt vagyok a cirkuszban, ismét itt dolgozunk. Akkor nem idegen neked a cirkusz világa. Hogy tetszik a Ringlispíl története? Milyen érzés a műsorban szerepelni? A Ringlispíl története ugye a Körhinta című filmen alapul, ami a vidéki búcsúk és a városligeti majálisok világát idézi. Péter azzal a szándékkal hívott fel engem, hogy ennél a műsornál egy különleges alkalom nyílik arra, hogy egy régi vágyát, a néptáncos vonalat behozzuk a cirkuszba. Úgy gondolta, hogy ez a produkció az, ami a legalkalmasabb lesz arra, hogy a táncot most először ne csak betétként használjuk, hanem a műsor külön szerves részeként. Úgyhogy számomra nagy öröm volt, mert én régóta szerettem volna visszatérni a cirkuszba dolgozni, valamint a táncosoknak is hatalmas lehetőség ez. Milyen gondolatok kavarognak benned most a műsor előtt? Hogyan készülsz fel? Teljesen mások, mint egy színházi produkció előtt. Ott általában a táncosok más súllyal vesznek részt az előadásban. Ebben az műsorban a konferansszal együtt fogjuk össze az előadást, meg-megjelengetünk az első és második felvonás alatt. Tehát akkora felelősség most nincs rajtunk, mint egy színházi előadásban, de persze a mi jelenlétünk tudja emelni az artisták produkcióját. Mit üzennél azoknak, akik még nem látták az előadást? Először is, hogy szerintem jó cirkuszba járni. A Fővárosi Nagycirkusz nagyon felszerelt, így teljesen más élményt tud nyújtani, mint egy utazócirkusz. Az egységes látványvilág, a hangzásvilág és a dramaturgiai ív jóval többet nyújt egy szimpla cirkuszi gálánál. Az interjút készítette: Németh Nóra  

Nagyobb kihívást jelent-e cirkuszi műsorhoz zenét szerezni, mint színházihoz? Azt hiszem, hogy igazából nem. Van egy csomó hasonlóság, de különbség is. Kezdjük úgy, hogy én most ehhez a műsorhoz zenét nem szereztem. Vannak olyan részek, amik a sajátom, de azokat nem kifejezetten ehhez írtam, csak stimmelt ide-oda. Zenét írni cirkuszi előadáshoz olyan szempontból hasonló a színházihoz, hogy a zenét bizonyos helyzetekhez kell írni. Jelen esetben nem dialógusokról beszélünk, hanem mondjuk egy-egy produkcióról, aminek meg lehet fogni a tempóját, frissességét és viccességét. Ami mindkettőben ugyanaz, hogy a hangulatot kell megerősíteni általában zenével. Számítani kell rá, hogy bármi történhet, hogyha az artistánál egy hiba becsúszik, akkor a zenének is tovább kell mennie, folytatódnia kell, nem maradhat csend. Hogy tetszik a Ringlispíl című előadás témája? Én imádom a századelő világát, örültem, hogy ebbe csöppenhetünk bele. Azért is szeretem, mert zeneileg ez az én kedvencem. A gyermekkoromat is eszembe juttatja, van egy ilyen nosztalgikus hangulata az embernek, amibe jó belefeledkezni. Hogyan szoktál felkészülni az előadásra? Van valami rituáléd? Szoktál-e még izgulni? Nincs rituálém, izgulni meg akkor szoktam, amikor még nincs a kezembe feltétlenül az egész, hanem nagyon figyelni kell. Előadás előtt megnézem, hogy minden rendben van-e technikailag, aztán belejátszok ide-oda, de nagy előzetes felkészülést nem szoktam csinálni. Milyen érzésekkel szeretnéd, hogy a nézők távozzanak a műsor végén? Mindenképpen jó érzésekkel, ez nem is kérdés. Az egész műsor nagyon változatos, nagyon szép, és a vicces produkcióktól elkezdve egészen a művésziekig nagyon széles a skála. A végén pedig az utolsó dal szerintem nagyon szép és felemelő. Szóval, hogyha valaki csodát akar látni, akkor jöjjön el, mert fantasztikus lesz, amit az artisták létrehoznak itt a szemünk előtt! Az interjút készítette: Németh Nóra

A Tanulj cirkuszt! – cirkuszi készségfejlesztés kulturális és oktatási intézményekben elnevezésű program egy olyan utazó cirkuszpedagógiai műhely, amely lehetőséget nyújt a résztvevőknek, hogy megismerjék és kipróbálják a cirkuszi alaptechnikákat és mozgásformákat (pl. zsonglőrözés, egyensúlyozás drótkötélen és golyón, gúlaállás, tányérpörgetés stb.). A foglalkozás nagymértékben erősíti a kognitív és szociális képességeket, az együttműködést, a koncentrációt és a mozgáskoordinációt. A foglalkozás során a résztvevők megismerkednek a készségfejlesztővel, aki rövid eszközbemutatót tart. Ezután saját élményen és tanuláson keresztül sajátíthatják el a gyerekek és a fiatalok a zsonglőrködés, a tányérpörgetés és az egyensúlyozás művészetét. Az interaktív, 90-120 perces foglalkozássorozat felső tagozatosoknak és középiskolásoknak a cirkuszművészetet pedagógiai eszközökkel közelíti meg, célja, hogy színvonalas kulturális és előadó-művészeti programokat juttasson az ország különböző pontjaira. Ennek során készségfejlesztőink 45 kistérségbe és azok településeire viszik el a cirkuszi eszközök kipróbálásának lehetőségét és használatuk elsajátítását, így összesen 135 foglalkozáson közel 4 000 gyermekkel ismertetjük meg a cirkusz varázslatos világát.  Tarts velünk áprilisban is!   Itt találkozhattok velünk: Április 14-17. Inke Tótújfalu Leányvár Boldva Április 20-23. Törökkoppány Murakeresztúr Gönyű Görcsöny Kocsola április 27-29. Tényő Arnót További információ: Tanulj cirkuszt

Húsvéti produkciókkal és a cirkusz előtt felállított ingyenes körhintával várja a nézőket a Fővárosi Nagycirkusz április 12-ig. A Ringlispíl című előadása a századfordulós Városliget és a vidéki búcsúk világát idézi fel. A Fővárosi Nagycirkusz húsvéti előadásában valóra válnak az álmok: szállj fel a cirkusz nagy körhintájára, ahol varázslatos élmények, jókedv és pörgős produkciók várnak!  Felépült az ingyenes körhinta a Fővárosi Nagycirkusz előtt: szállj fel te is a Ringlispílre! Igazi kuriózum, hogy először forog a cirkuszi körhinta! RINGLISPÍL a Városliget szívében, a Fővárosi Nagycirkuszban és ingyenes körhinta az épület előtt, csak egy hétig! Hatalmas sikerrel mutatkozott be a Ringlispíl, a Fővárosi Nagycirkusz húsvéti különkiadása A Duo Bora néven ismert Szantó Boglárka és Prosek Veronika duója már szerepelt a Richter Flórián Cirkuszban és a Szarvasi Vízi Színházban, most trapéz-műsorszámukat mutatták be a húsvéti műsorban. A cirkusz társulatának tagja, az orosz Vladimir Erofeev a görgőegyensúly művészét, – aki vendégművészként fellépett már a Budapesti Operettszínház Carmen című musicaljében és a Cirkuszhercegnő című operettben is – szintén vastappsal jutalmazta a közönség. Az állatszámok között lovakkal is találkozhat a közönség a Bátorság és Vitézség című számban, amelyben Andrej Asztafjev vezetésével a tatár kultúra elevenedik meg. A műsor különlegessége, hogy csak ezen a héten láthatók közös műsorszámokban Magyarország vidéki cirkuszművészeti csapatainak fiataljai a profi művészekkel együtt. Április 4-én a szolnoki New Step Fitness tagjai mutatkoztak be nagy sikerrel. Maródi Bogi lengőrúd számával, Dancz Boglárka tissue számmal bizonyította tehetségét a porondon. Április 5-én, vasárnap a Pápai Cirkuszművészeti Egyesület ifjú artistaművészei lépnek a porondra. A Pitonok Trió tagjai kaucsuk számmal, Ihász Bojána és Orovecz Gréta pedig karika számmal debütál. Igazi világszenzáció! Hatalmas ovációval fogadta a közönség a kínai Jiangsu Acrobatic Troupe formabontó akrobatikus produkcióját, amelyben a művészek egyedi módon kapcsolják össze az ugródeszkát, a gumiasztalt és a billenő platformot. A produkció világpremierje a spanyol Gironai Arany Elefánt Nemzetközi Cirkuszfesztiválon volt március első napjaiban, ahonnan egyenesen Budapestre érkezett a 13 fős kínai artistacsoport. Etiópiából érkeznek az Ase Brothers művészei, akik az ikária műfajában kivételes technikai tudásukat bemutatva ejtik ámulatba a nézőket. Visszatérő vendége cirkuszunknak az orosz Artem Sherstobitov, aki a pálcákon egyensúlyozó számában a koncentrációt és a bátorságot testesíti meg, valamint az azerbajdzsáni Samir Abasov, aki bravúros kecsességgel balanszírozza az egyre billenékenyebb tárgyakat a szájában tartott tőrön. Porondra lép a Kubai Nemzeti Cirkusziskolában végzett kézegyensúlyozó Nirio Rodriguez Tejeda, akinek a produkciójában tökéletesen ötvöződik az erő, a precizitás és a hajlékonyság. Oroszországból érkezik Mihail Ermakov, aki Kutyaiskola című világhírű játékos produkciójában sok vidám pillanatot tartogat a közönség számára.  Martyn Chabry belga művész, gyorsöltöző száma a jelmezek káprázatos egymásutánjából teremti meg az elegancia, az illúzió és az átváltozás varázslatos atmoszféráját. A Fővárosi Nagycirkusz produkcióinak előkészítési folyamatában fontos szerepet játszanak az irodalmi, képzőművészeti és zenei háttérkutatások. Nem gyakori, hogy egy cirkuszi előadáshoz az alkotók előzetesen Molnár Ferenc vagy Juhász Gyula műveit olvassák, Fábri Zoltán filmjeit nézik meg és tucatnyi archív fotót, festményt elemeznek. A Ringlispíl című előadásban Molnár Ferenc és Juhász Gyula verseinek részletei is elhangzanak, de a magyar kultúra kiemelt alkotása, Fábri Zoltán Körhinta című filmje is erős inspirációként szolgált az előadás számára. A budapesti műsorok magját kortárs és klasszikus költők, dalszerzők gondolatai adják, a Ringlispíl esetében ez Orosz Mihály Ilyen az ember című dala, amely a cirkuszi dalpályázatra készült és a Fővárosi Nagycirkusz alkotógárdájának ars poeticáját is magában hordozza. A Ringlispíl című előadás Fekete Péter, Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója rendezésében április 12-ig tekinthető meg!                      

A Soaring Above the Waves a kínai akrobatikus színház kísérletező szellemének látványos példája. A Jiangsu Akrobatikus Társulat ebben a produkcióban három különböző apparátot –ugródeszkát, gumiasztalt és billenő platformot – kapcsol össze egyetlen, új akrobatikus szerkezetben. Az eddig még soha nem látott produkció világpremierje a spanyol Gironai Arany Elefánt Nemzetközi Cirkuszfesztiválon volt március első napjaiban, ahonnan egyenesen jött Budapestre. A magyar közönség így az elsők között láthatja az ugródeszka és gumiasztal produkciót. Először jártok Budapesten? Igen! Budapest egy igazán művészi hangulatú és történelmi örökségekkel teli város. Amióta ideérkeztünk, mélyen megérintett minket a város cirkusz és előadóművészetek iránti tisztelete is. Minden, ami itt történik, melegséggel és inspirációval tölt el minket. Éppen a gironai cirkuszfesztiválon léptünk fel, amikor a Fővárosi Nagycirkusz vezetői felfigyeltek ránk.  Amikor indultunk volna haza, Sanghai-ba, szinte az utolsó pillanatban, a reptéren értek mindet utol őket telefonon. Először nagyon meglepődtünk, elfogadtuk a felkérést aztán már úton is voltunk Budapest felé! A technikai újításokat és elképesztő tempót felvonultató szám ereje az apparátok közötti feszültségből fakad: az elrugaszkodás, a repülés, a visszaérkezés és az egyensúly folyamatosan változó rendje egyszerre teremt robbanékony és fegyelmezett mozgásvilágot. A Jiangsu Akrobatikus Társulat mára olyan műhellyé vált, amely a tradíció megőrzését és a formai megújulást egyaránt feladatának tekinti. A produkció művészeti vezetője Li Xining, akinek munkássága meghatározó szerepet játszik a kortárs kínai akrobatikus cirkusz megújulásában. Mi teszi különlegessé a produkciótokat? A „Tripboard” a kínai akrobatika egyik legreprezentatívabb produkciója, amely ötvözi az innovációt, a precizitást és a csapatmunkát, hangsúlyozva az előadók közötti együttműködést és az egyéni képességek végső kifejezését. A hagyományos technikákon alapuló koreográfiánk a kínai harcművészetek elemeit is magában foglalja, így egy olyan előadást hozunk létre, amely egyszerre kínai stílusú és nemzetközileg is vonzó. Mi jelenti a csapatotok számára a motivációt? Reméljük, hogy az akrobatika révén elhozzuk a hagyományos kínai kultúra lényegét a világba. Minden előadás tisztelet a művészet iránt és ígéret a közönség számára. Reméljük, hogy a nevetés és a csodálkozás révén egyre többen megértik a kínai akrobatika mögött rejlő szellemiséget – a kitartást, az együttműködést és a folyamatos fejlődést. Magyarország gazdag cirkuszi hagyományokkal rendelkezik, és a Fővárosi Nagycirkusz a cirkuszművészet egyik legjelentősebb intézménye világszerte. Hisszük, hogy a közönség itt magas szintű művészi elismeréssel rendelkezik, és nyitott a sokszínű kultúrákra.

A dél-amerikai országok mellett az elmúlt években az ikária műfaj egyik legtermékenyebb új központjává Etiópia vált, amely ma az afrikai cirkuszművészet egyik legélénkebb bázisa.Innen érkeztek az Ase Brothers művészei is, Biruk Abreha Abera és Asfaw Brhanu Mehari, akik kivételes technikai tudásukkal és karizmatikus kisugárzásukkal emelkednek ki. Hogyan indult a karrieretek? Mekelle-ből származunk. Ez Tigré régió fővárosa és Etiópia egyik legnagyobb városa az északi országrészben, továbbá jelentős gazdasági és oktatási központ. Etiópiában kezdtük cirkuszi pályafutásunkat. Talán nem túlzás azt mondani, hogy hazánkban mi vagyunk a legelismertebb ikária művészek. 2024-ben az olasz Togni család szerződtetett le bennünket az Il Florilegio szaúd-arábiai turnéjára, ez volt az első fontosabb állomás. Hogyan vezetett az utatok Magyarországra? 2025-ben a limai Angeles Espectáculos vízicirkuszi produkciója, az Atlantika egyik kiemelt attrakciójaként arattunk sikert. Európai turnénk a spanyol Gironai Arany Elefánt Nemzetközi Cirkuszfesztiválon kezdődött, majd Budapesten, a Fővárosi Nagycirkusz Ringlispíl című műsorában folytatódik. Nagyon várjuk, hogy bemutatkozhassunk a magyar közönség előtt! Mit jelent számotokra a cirkuszt? A csodák világát. Azt, hogy kitartással és szorgalommal bármit el lehet érni. Számunkra a cirkuszi lét egyben a szórakozást és a kikapcsolódást is jelenti. Igen népes a családunk ez nekünk hatalmas lehetőség is a fejlődésre és hogy támogathassunk a szeretteinket.    

Mihail Nyikolajevics Ermakov többgenerációs, tradicionális állatmentő és állattréner család fiatal tagja. Sokoldalú karakterében bájos feleségével és hároméves kislányával új karakterben mutatkozik be. A mókás és kedves produkcióban a játékosságon van a hangsúly, amely nemcsak számukra, hanem a közönség számára is sok vidámságot tartogat. Mihail Ermakovot és feleségét már ismerheti a magyar közönség, hiszen többször is nagy sikerrel fellépett már a Fővárosi Nagycirkusz porondján, többek között a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon is, ahol produkciójával elnyerte a Bronz Pierrot-díjat. A családi produkció kutyaszámmal mutatkozik be a Ringlispíl című előadásban. Miért tartod fontosnak, hogy az állatvédelem nagyköveteként az ember és állat harmonikus együttélésére tanítsd az embereket? Nekem kiemelten fontos, hogy az állatokkal jól bánjunk és igyekszem felhívni erre az emberek figyelmét. Az állatoki számomra olyanok, mint az emberek, ők is a családom részei. Egy százéves orosz cirkuszi dinasztia tagja vagyok, a név kötelez. Nagyapám, Nyikolaj Andrejevics Ermakov állatidomárként, miután korábban medvékkel és lovakkal is fellépett, Kutyaiskola című produkciójával vált világhírűvé. Nagyapám és édesapám után most kutyusaimmal a Fővárosi Nagycirkusz porondján mutatkozhatok be. Három évvel ezelőtt Budapesten jött a világra a kislányom. Elárulom, hogy Maya is része lesz a produkciómnak. Ez lesz az első közös fellépésünk. Nem lehet elég korán kezdeni! Mióta éltek Budapesten? Több mint három éve. Miután összeházasodtunk a feleségemmel, az anyósom egy közép-európai körutazással lepett meg bennünket. Annyira megtetszett nekünk Budapest, hogy itt maradtunk. A mesterséges intelligencia korában szerintem az emberek ki vannak éhezve az igazán valódi dolgokra. Úgy vélem, hogy hamarosan ismét igény lesz majd arra, hogy a cirkusz közönsége minél többféle állatot láthasson a porondon, hiszen ha ember és állat harmonikus együttműködése a produkció alapja, az megérinti az emberek lelkét. Igyekszem minden fellépés alkalmával szívből jövő mosolyt varázsolni az arcokra. Vallom, hogy a humor, a vidámság jobbá teszi a világot!