A családfakutatás nem egyszerű műfaj: az anyakönyvek elérése korlátozott, a részletes kutatás időigényes, egységes módszertannal pedig nem rendelkezik. Ezen nehézségek hatványozottan igazak az artistacsaládokra. A cirkuszi dinasztiák – különösen az utazó cirkuszokat működtetők – esetében a gyerekek más-más településeken, esetleg országokban születnek, állandó lakhelyük nincs, „helyben” nem ismerik őket, így az anyakönyvvezetők vagy az egyházi anyakönyvek esetén a papok neveiket sok különféle változatban írják. Jelen cikk arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan érdemes, illetve lehetséges útnak indulni az artistadinasztiák kutatásának útvesztőjébe.    

Hazánkban a cirkusz a XIX. és a XX. század fordulóján élte első aranykorát, ekkor működtette Eduard Wulff és Beketow Mátyás a Fővárosi Nagycirkusz jogelődjét, valamint ekkor telepedett le Magyarországon számos artistacsalád, például a Richter, a Kraj vagy a Picard családok. Az artisták családfája általában nemzetközi: a már említett utazó cirkuszok, illetve a külföldön vendégszereplő artisták esetében gyerekeik akár egy másik országban vagy kontinensen is születhetnek.

Az anyakönyvek kutathatóságának országonként eltérő szabályozása van. A családfakutatáshoz alapvetően – annak ellenére, hogy nincs hivatalosan kidolgozott módszertana – három adat szükséges: az adott személy születési, házassági, valamint halálozási bejegyzése. Ez a három információ (ha anyakönyvekben szerepel) elsődleges forrásnak tekinthető. A családfakutatás egyik legnagyobb problémája a nem megbízható források kritika nélküli beépítése, felhasználása. Minél távolibb kapcsolat áll fent két személy között, valamint minél régebbi a szóban forgó esemény (születés, házasság, halálozás) annál nagyobb az esély az információ pontatlanságára. Gyakoriak továbbá az úgynevezett családi legendák is, amelyek általában az idő előrehaladtával változnak, távolodva a valóságtól. Ezek miatt fontos tehát az, hogy lehetőleg anyakönyvekből, illetve egyéb hivatalos iratokból (pl.: munkaszerződések) tájékozódjunk.

Jó példa a nem anyakönyvekben szereplő információk megbízhatatlanságára Eötvös Gábor biográfiája, a Van Má-ásik! című könyvben szereplő adat: „Sajnos, ezt a családi békességet, ezt a kis családi cirkuszt és egész életünket felbolygatta egy iszonyú csapás: 1935-ben, harminckét évesen meghalt az édesanyánk. Lázasan vitték be a szekszárdi kórházba, ahol kiderült, hogy hastífusza van.” (Részlet a Van má-ásik! Eötvös Gábor élete c. életrajzi kötetből.)

Eötvös Gábor elmondása szerint édesanyja, Csapó Julianna 1935-ben, harminckét évesen hunyt el. Az anyakönyv szerint pedig édesanyja csak egy évvel később, 1936-ban, harminchárom éves korában halt meg. A halál okának leírása pontos életrajzában is, azonban az anyakönyvben a tifusz régebbi megnevezése, a hagymáz szerepel.

Mindennek ellenére az anyakönyvekben szereplő információkat is fenntartásokkal érdemes kezelni. Csapó Julianna szüleinek neve jelen anyakönyvi bejegyzésben is tévesen szerepel. Apja neve helyesen Csapó János Mihály, anyja pedig Minárovits (néhol Minárovics) Julianna, ahogyan ez Eötvös Nándor Aladár és Csapó Julianna házassági bejegyzésében is látszik. (Az pedig csak hab a tortán, hogy Eötvös Nándor Aladár édesanyjának családnevét – valószínűleg félrehallás következtében – hibásan jegyezték le [helyesen: Winiczky Johanna).

Az anyakönyvek kutatási elérhetősége országonként változik. Magyarországon a születési bejegyzések esetében száz év, a házassági bejegyzések esetében hetvenöt év, a halálozási bejegyzések esetében pedig harminc év a kutathatóság határa. Előfordulhat azonban, hogy egyes települések anyakönyvei valamilyen oknál fogva nem elérhetőek az interneten, így levéltári kutatáshoz kell folyamodni – ami az artisták állandó helyváltoztatásából adódóan – igencsak meghosszabbítja a folyamatot. Mivel Magyarországon a cirkusz fellendülése a századfordulóra tehető, így meglehetően kevés artistáról érhető el anyakönyvi adat. Ez szorosan összefügg a kutathatósági határokkal, amely jelentősen korlátozza az anyakönyvekhez való hozzáférést. Néhány artistáról, az anyakönyveken túl a Magyar Nemzeti Névtér weboldalán is információt kaphatunk, azonban ez a forrás is csak körülbelül 60-70 artista és cirkuszművész adatait tartalmazza, ugyanis az adatbázis a magyar kulturális és tudományos színtér egészét lefedi, nem korlátozódik tehát az előadóművészetekre, azon belül a cirkuszművészetre.

Ebben a nehézségben nyújtanak segítséget a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívumban található munkaszerződések, amelyek tartalmazzák a személy teljes nevét, születési idejét és helyét, édesanyja nevét, valamint ritkán a személy házastársát is. A munkaszerződések szintén elsődleges forrásnak tekinthetőek, a Magyar Nemzeti Névtérrel egyetemben. Igen ám, de munkaszerződések csak azokról az artistákról, cirkuszművészekről és cirkuszi dolgozókról vannak, akik valaha a Fővárosi Nagycirkusznál vagy annak jogelődjeinél vállaltak munkát. A régebbi szerződésekről teljes egészében hiányoznak azon életrajzi adatok, amelyek a családfakutatásban támpontot nyújthatnának. A Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum jelenleg az elsődleges források pontosításán és feldolgozásán dolgozik.

Másodlagos forrásnak tekinthető az artistákkal készült interjúk leirata is, többek között egyik kiadványunk, a hatkötetes Cirkuszi Csodaemberek is, valamint egyes artisták életrajzi könyvei. Ezen interjúkötetekben azonban meglehetősen kevés az életrajzi információ, a családfakutatás szempontjából hasznos adat. Mindezek ellenére, az interjúkban elhangzó történetek adnak valójában perspektívát, értelmet magának a családfakutatásnak és az elsőre száraznak tűnő adatoknak. Példának okáért Eötvös Gábor gyermekei, akik – a legtöbb artistacsaládhoz hasonlóan – más és más településeken születtek: Eötvös Mária ’Manyi’ Gödöllőn, ifjabb Eötvös Gábor Halmajon, Eötvös Tibor ’Szandi’ pedig Gebén – de az, hogy mi állt a folytonos utazás mögött csak az interjúkból derül ki.

Harmadlagos forrásnak tekintendőek az olyan internetes adatbázisokban fellelhető információk, mint például az Arcanum-on fellelhető folyóiratok, újságok és lapok, továbbá a Hungaricana, valamint az olyan cirkusztudományi kiadványok, mint például a Cirkuszi Akrobatika. Az interjúkhoz hasonlóan meglehetősen kevés ezeken az oldalakon azon információ mennyisége, amely valamely életrajzi adatra utal. Különben is, az artisták több száz érdekesebbnél érdekesebb történetet tudnának mesélni, a családi kapcsolatok témája pedig mintegy eltörpül a világot járt artisták életútjai mellett.

A magyar cirkuszművészet történetét Eötvös Loránd artistaművész, a világhírű Eötvös cirkuszi dinasztia leszármazottjának több éven át tartó, aprólékos családtörténeti kutatásai jelentősen gazdagították. Eötvös Loránd egy évig volt a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum munkatársa. Saját kutatásaiból öt nagy méretű családfalepedőt készített és adományozott a múzeum részére, amelyek hazai artistadinasztiák származását mutatják be. Az öt lepedő az Eötvös- a Picard-, a Kray- és a Donnert-család történetét ábrázolja úgy, hogy az Eötvös-családról egy új és egy régebbi változat is készült. Ha ezeket a megadott sorrendben egymás mellé helyezzük, egyetlen hatalmas, összefüggő családfát kapunk, amely látványosan mutatja be, hogyan fonódnak össze az artistacsaládok ágai és leszármazási vonalai. A Picard családfán 159, az Eötvös családfán 111, a Kray családfán 48, a Donnert családfán 161, az újfajta Eötvös családfán pedig 125 személy szerepel. Az öt családfalepedőn tehát összesen 604 személy rubrikája található, azonban a családfák közti átfedések, a két Eötvös családfa, valamint a rokoni kapcsolatok által valójában „mindössze” 477 személy fellelhető. A családfalepedők általában tartalmazzák az adott személy teljes nevét, születési és halálozási évszámát, valamint a házastárs nevét és házasságkötés évszámát, némely esetben pedig titulusát (cirkuszigazgató – Eötvös Nándor Aladár), zsánerszámát (műlovarnő – Winicky Johanna).

A Fővárosi Nagycirkusz 2021-es „Dinasztiák” című műsora a magyar cirkuszi dinasztiák előtt tisztelgett. Több mint 100 magyar artista mutatta meg magát a nagyérdeműnek a Fővárosi Nagycirkuszban. A fellépők többek között a Richter, Eötvös, Weisz, Donnert, Ádám, Zsilák, Schlingloff család leszármazottjai voltak. A cirkusz valójában egy nagy család, amely akarva-akaratlanul összefonódik. Apa és fia, anya és lánya, testvérek és sógorok közösen lépnek fel, az artistacsaládok tagjai és generációi egymást váltják a manézsban. A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, illetve a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum pedig a jövőben is azon fog dolgozni, hogy méltó módon emlékezzünk a nemzetközi sikerekben gazdag magyar artistákra és családjaikra.

A családfák kutatását a lehető legtávolabbról kezdjük el, így jutunk el a jelenig. Elsősorban interneten fellelhető anyakönyvekből dolgozunk. Ha nincs több anyakönyvi adat, akkor az archívumban, a szakkönyvtárban és a múzeumban található egyéb dokumentumok vizsgálatával folytatjuk. Az online kutatáshoz a FamilySearch és a MyHeritage nevű internetes oldalakat, míg a családfák ábrázolásához a MyHeritage Family Tree Builder alkalmazását használjuk. Családfakutatásra legutóbb 2021-ben, a Dinasztiák című műsor végett került sor. Az alábbi ábrán Rainer Kraj, felesége, gyermekeik, és két gyermekük felesége látható. Ez tehát egy 2021-ben elkészült családfa, Szonday Szandra munkájához nagy segítséget nyújtott Eötvös Loránd korábbi kutatása.

A családfakutatásnak igazából soha nincsen vége, legfeljebb – ha csak időszakosan is –, de abbamarad a kutatás. Az alábbi ábrán ugyanazon családfa 2026-os változatát láthatjuk, amit Szabó Tamás készített. Ahogy az látható, a családfa Rainer Kraj és felesége szüleivel, valamint eddig nem felkutatott gyermekeikkel egészült ki, továbbá a születési, halálozási és házassági dátumok is pontosításra kerültek – a 19. század végéig.

A Kraj családfa kutatása jelenleg is zajlik, szeretnénk eljutni a jelenkorig, és a ma élő artistákkal konzultálva frissíteni Eötvös Loránd kutatási eredményeit, és a hiteles adatokat közzétenni a MyHeritage oldalán.

Nemzetközi példák már akadnak az egyes országok artistadinasztiák felkutatására és publikálására, ilyen például az olasz „Il circo della memoria” című kötet, amely 266 olasz cirkuszi családfát tartalmaz, azonban magyarországi viszonylatban nem kerültek még összegzésre a cirkuszi családok ilyen formában. Az artistadinasztiák kutatása nem csupán az érintett családok számára bír értékkel. Azon túl, hogy emléket állít a kor családjainak, szemlélteti a cirkuszi családok tradícióit és az egyes családok összefonódását, megkönnyíti a cirkuszkutatók munkáját, valamint arra is ösztönözheti az artistákat és cirkuszművészeket, hogy feljegyezzék családfájukat, családjuk történetét az utókornak.

 

Szabó Tamás adattáros

Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum