Ma ünnepeljük a szellemi kulturális örökség világnapját – Interjú Szonday Szandra muzeológussal
Hogyan képesek a múzeumban dolgozók a tárgyi emlékek (pl. kosztümök, plakátok) és a szellemi örökség részét képező immateriális elemek (pl. cirkuszművészeti trükkök technikai leírásai, családi legendáriumok) gyűjtése között egyensúlyt teremteni? A cirkuszi örökségnél a kettő valójában nehezen választható szét. Egy kosztüm, rekvizit vagy apparát önmagában csak részben meséli el a történetét; ugyanilyen fontos tudni, ki használta, milyen technikával dolgozott vele, hogyan készült a szám, milyen változtatásokon ment keresztül, és milyen történetek kapcsolódnak hozzá. Ezért mindig arra törekszünk, hogy a tárgyi gyűjtést audiovizuális dokumentációval, életútinterjúkkal, fotókkal, filmekkel, családtörténeti kutatással egészítsük ki. Folyamatosan figyelemmel követjük az artisták – pl. gyerekek – és utazócirkuszok életét. Ezek eredményeit olyan kiállításokon, dokumentumfilmekben osztjuk meg, mint a „Circus Museum Flash” videósorozat. A 8-10 perc hosszúságú filmekben egy-egy új múzeumi tárgy gyűjteménybe kerülését mutatjuk be. A sorozat legfrissebb darabja az Ermakov család történetébe nyújt bepillantást, ugyanis nemrég került hozzánk az az iskolai padsor rekvizit, amit a család 3 generáción keresztül használt a „kutyaiskola-számához”. A Magyar Tudomány Napját november 3-án ünnepeljük. Ehhez kapcsolódott 2022. november 10-én a „könyvünnep”, amikor megalapításra került a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum. Milyen fontos fejlesztések történtek azóta? Kiépült a rákosligeti kutatási és raktári infrastruktúra: a munkaszobák és raktárak alapterülete 60-ról 600 négyzetméterre nőtt. A korszerűsített, közel 6 méter belmagasságú raktárakat zsiliptérrel, tűzbiztos fémszekrényekkel, mobil festménytároló falakkal, klimatizálással, UV- és biztonsági védelemmel látták el, kialakításuk pedig az emelőkocsis rakodást is lehetővé teszi. Itt kaptak helyet a látványtári vitrinek is, amelyek révén a tanulmányozási céllal érkező cirkuszi szakemberek a műtárgyak szakszerű bemutatásának és raktári védelmének módszereit is megismerhetik. Létrejött a tudományos irattár, mely jelenleg 62 iratfolyóméter cirkusztörténeti dokumentumot őriz. Fejlődött a könyvtár és létrejött a „Hangzó cirkuszi kottatár”. 2024-ben pedig létrejött az első nagyszabású nemzetközi cirkusztörténeti kiállítás, a „Csodálatos cirkuszvilág”, mely közel két hónapon keresztül volt látogatható a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tereiben, és mintegy 10 ezer látogató látta. Mekkora és milyen jellegű gyűjteményt őriz jelenleg az intézmény? Gyűjteményünk jelenleg több mint 57 ezer nyilvántartott tételt számlál; ebből 43 777 múzeumi műtárgy és 13 335 könyvtári dokumentum. Állományunk rendkívül sokszínű: artistakellékeket, kosztümöket, plakátokat, műsorfüzeteket, fényképeket, képzőművészeti alkotásokat, könyveket, folyóiratokat, hang- és mozgóképfelvételeket egyaránt őrzünk. Ehhez kapcsolódik az 1950-es évektől a 2010-es évekig terjedő időszakot felölelő, 62 irat-folyóméternyi levéltári anyag, valamint a még feldolgozásra váró jelentős digitális állomány. Gyűjteményünk folyamatosan gyarapodik, elsősorban artisták, cirkuszi dinasztiák és hazai, illetve nemzetközi gyűjtők adományainak köszönhetően. A gyarapodásban meghatározó szerepet játszott Gervai Imre artistaművész hagyatékának megvásárlása, valamint olyan hazai és nemzetközi gyűjtők, cirkuszkutatók és artisták adományai, mint például Rob Mulder vagy dr. Alain Frére. Melyik a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívumban fellelhető legnagyobb és legkisebb műtárgy? Simet László jóvoltából a napokban került gyűjteményünkbe az az alig 1 cm-es sebészeti csavar, mely az artistaművész bokáját rögzítette egy balesetet követően. László egy próba alatt esett le nagy magasságból a szemaforról, azóta szerencsésen felépült és visszatért a manézsba. További apróságnak számít például az a kitűző, amely 1945 és 1950 között készült a Fővárosi Nagycirkusz számára a cirkusz címerével. Legnagyobb műtárgyaink általában ún. apparátok, azaz artisták által használt, nagy méretű eszközök, például ugródeszka, golyó, hinta, karusszel, de gyűjteményünkben található egy több mint 100 éves körhinta is. Milyen módszerekkel dokumentáljátok és archiváljátok a cirkuszi dinasztiák tagjainak generációkon átívelő, sokszor mindössze szóban vagy gyakorlatban létező szaktudását? Egy-egy család történetét (video)interjúkkal, családfakutatásokkal, archív fotókkal és filmekkel dokumentáljuk. Az artisták gyakran adnak át számunkra régi fotókat vagy filmeket, vagy segítenek a gyűjteményünkben már meglévő archív felvételek beazonosításában. A rekvizitek, kosztümök használóival folytatott beszélgetéseken túl azok tervrajzait, számok leírásait, beszámolókat is megosztanak velünk. Bárki felajánlhat a múzeum számára olyan tárgyakat, amelyek gazdagítják a magyar cirkuszművészet kulturális örökségét? Igen. Már legelső, jubileumi állandó kiállításunk, a „Nincs mááásik! – 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz” (2019) idején is felhívással fordultunk az artisták és a nézők felé, majd a beérkező tárgyakat és történeteket bemutattuk a kiállításon. A nézők, „laikusok” emlékei ugyanolyan fontosak számunkra, mint a cirkuszi szakemberekéi, mivel más nézőpontból mutatják be a cirkusz világát. Azonban a magyar cirkuszi örökség jelentős része ma is családoknál, egykori artistáknál, magánszemélyeknél található, ezért a személyes bizalomra épülő közösségi kutatás és gyűjtés a múzeum működésének alapja. Hogyan kapcsolódik a múzeum munkája az UNESCO szellemi kulturális örökség nemzetközi irányelveihez, és van-e együttműködés külföldi cirkuszmúzeumokkal a globális cirkuszi tradíciók megőrzése érdekében? 2020-ban, a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválhoz kapcsolódva, UNESCO szakmai konferenciát rendeztünk „Cirkuszi kulturális örökség” címmel. A kerekasztal beszélgetés egyik témája kifejezetten a cirkuszi kulturális örökség fogalmának meghatározása és muzealizálása volt. 2025-ben „ReDance Ukraine” címmel, az UNESCO támogatásával jött létre az a nemzetközi múzeumi mintaprojekt is, melynek célja az ukrán szellemi kulturális örökség megőrzése, valamint a magyar és ukrán kulturális hagyományok közös feldolgozása volt. A mi múzeumunk egy hagyományos néptáncokat kortárs cirkuszi tánccal ötvöző, egész estés előadást hozott létre, amelyet a Fővárosi Nagycirkuszban mutattunk be. A program szervesen kapcsolódott a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ háború kitörése óta végzett humanitárius tevékenységéhez, amelynek keretében az intézmény ukrán menekült artistákat, valamint két ukrán artistaiskolát is befogadott. Miként működik együtt a múzeum a mai artistaképző intézményekkel, hogy a történeti kutatások és a hagyományos zsánerek beépüljenek a jövő artistaművészeti oktatásába? A tudományos tár nyitva áll az artistaképző intézmények előtt, bátorítjuk őket a szakkönyvtár és a kutatószolgálat használatára, és rendszeresen fogadunk csoportokat, akiknek interaktív programmal, játékokkal készülünk. Ezen kívül cirkusztörténeti és muzeológiai előadásokat tartunk felsőoktatási hallgatók, akár külföldről ide látogató szakemberek számára – a MOME-val például 4 éve tart az együttműködés a Cirkusz Dizájn kurzus keretében. Milyen múzeumpedagógiai programokkal vagy interaktív kiállításokkal hozzák közelebb a fiatalabb generációkhoz a cirkuszművészet klasszikus értékeit egy olyan korban, ahol a digitális szórakoztatás dominál? Hogyan tud a cirkuszművészet digitális detoxként funkcionálni napjainkban? Kiállításainkon, vagy a Fővárosi Nagycirkuszhoz kapcsolódó közösségi programjainkon, fontos szerep jut az interaktivitásnak: kiállítási beszélgetésekkel, játékokkal, cirkusztörténeti kvízekkel és rejtvényekkel készülünk, emellett az érdeklődők kipróbálhatják a cirkuszi eszközöket is. A „Csodálatos cirkuszvilág” nemzetközi cirkusztörténeti kiállítás két hónapja alatt a látogatók cirkuszpedagógiai foglalkozásokon, artisták által vezetett tárlatvezetéseken, családi napon vehettek részt, ahol több artista is fellépett. A kiállításban mindvégig artistaművész asszisztensekkel működtünk együtt, akik személyes történeteket osztottak meg a kiállításhoz kapcsolódva, válaszoltak a látogatói kérdésekre, vagy éppen zsonglőrözni tanítottak Terveztek-e olyan programokat, ahol idős, visszavonult cirkuszművészek személyesen vagy videós …