Brigitte Scherrer megkerülhetetlen alakja a cirkuszi világnak. Pályáját artistaként kezdte, jelenleg pedig a kortárs cirkusz éllovásának számító Cirque du Soleil senior casting tanácsadója. Karrierje során artistaművészek ezreivel dolgozott már együtt, a porondon és azon kívül. Fő profilja a tehetségek felkutatása, a 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon azonban zsűritagként találkozhattunk vele, a fesztivál konferenciáján pedig az esélyegyenlőség témakörében adott elő. A Red Show szünetében, többek között a Cirque du Soleil és a magyar cirkuszi intézmények közötti együttműködésről, a műfaj megújulásáról, a kockázat és etika kérdéséről, valamint a diverzitás és hozzáférhetőség szerepéről kérdeztük.

For English content, click here.

Kertész Ádám: A Cirque du Soleil három kosztümöt adományozott a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum részére. Miért tartja fontosnak az ilyen típusú együttműködéseket?

Brigitte Scherrer: Amikor lehetőségünk adódik, szívesen működünk együtt ilyen formában. Ez mindkét fél számára értékes kapcsolat. Számunkra elsősorban azért fontos, mert a kosztümök így második életet kapnak: a színpad után egy múzeumi térben élhetnek tovább. Nagyon örülünk annak is, hogy az Önök intézménye befogadja ezeket a kosztümöket, hiszen tulajdonképpen ezek műalkotások (a kosztümök tervezője: Dominique Lemieux – a szerk.). Hálásak vagyunk, hogy platformot biztosítanak számukra.

K.Á.: Miért éppen ezeket a kosztümöket adományozták a múzeum részére?

B.S.: Ez tavaly történt, a Corteo című előadás (a Cirque du Soleil 2005. április 21.-én bemutatott előadása, amelyben egy bohóc saját, karneválszerű temetését nézi végig – a szerk.) jelmezei közül válogattunk. Olyan kosztümöket választottunk, amelyeket korábban magyar művészek is viseltek. Úgy gondoltuk, hogy egy magyar intézmény számára különösen fontos lehet ez a kapcsolódás. A döntési folyamatban én még nem vettem részt, egy kollégám intézte.

K.Á.: A fesztiválon sok olyan produkciót láttunk, amely különböző cirkuszi zsánereket ötvöz. Ön szerint miért válik ez egyre gyakoribbá?

B.S.: Úgy gondolom, hogy a különböző zsánerek kombinálása ma már elengedhetetlen. Ha fejlődni akarunk, ha azt szeretnénk, hogy a műfajok tovább éljenek és ne ismételjék önmagukat, akkor új utakat kell keresnünk. Az elmúlt évtizedekben minden egyes cirkuszi műfaj technikai szintje rengeteget fejlődött. Az innováció egyik legfontosabb formája ma éppen az, amikor különböző zsánerek találkoznak.

K.Á.: Ezzel együtt nem váltak veszélyesebbé a cirkuszi számok?

B.S.: A cirkusz mindig is veszélyes volt. Ha visszatekintünk a múltba, számos lenyűgöző, de rendkívül kockázatos produkciót látunk. Ma néhány műfajban a technikai szint olyan magas, hogy nézőként már nem is érzem magam komfortosan. Például az egyik ikária szám a fesztiválon: amikor a művész a magasban dolgozik, az igazán lenyűgöző, de számomra már túl veszélyes. Úgy érzem, ez nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a közönség értékelje az előadást. Különösen, hogy egy nagyon fiatal művészről van szó.

K.Á.: Fontosnak tartja, hogy a cirkuszok etikai szempontokat is szem előtt tartsanak?

B.S.: Számomra a biztonság az első. Ugyanakkor az akrobaták másként gondolkodnak a kockázatról, mint a nézők. Ha valamit tízezerszer begyakoroltak, és pontosan tudják, mit csinálnak, akkor az számukra nem vakmerőség, hanem kalkulált kockázat. A cirkusz lényege éppen az emberi teljesítőképesség határainak feszegetése. Fontos viszont, hogy a kockázat kontrollált legyen, és ha történik egy hiba, annak ne legyen végzetes következménye.

K.Á.: A Cirkuszi esélyteremtés Közép-Európában – Nemzetközi V4 konferencia keretében elhangzott előadásában a diverzitás, egyenlőség és befogadás kérdéséről is beszélt. Mennyire aktuális téma ma a kortárs cirkuszban?

B.S.: Ez nagyban függ a kulturális környezettől. Kanadában már húsz éve jelen van a közbeszédben a diverzitás, az esélyegyenlőség és az inklúzió. Nem mondanám, hogy tökéletesen működik, de folyamatosan fejlődik. Más országokban viszont ez még újdonságnak számít, ott valóban innovatív témáról beszélhetünk. A Cirque du Soleil-nél néhány éve külön bizottság működik, amely kifejezetten ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

K.Á.: Hogyan teszik elérhetőbbé az előadásokat különböző nehézségekkel küzdő közönség számára?

B.S.: Mindig biztosítunk kerekesszékes helyeket a sátorban és a színházakban. Emellett léteznek úgynevezett „érzékszervbarát” előadások, ahol visszafogottabb a fény, a hang és a közönséggel való interakció. Ezeknél az előadásoknál van egy külön pihenőszoba is, ahová bárki kimehet, ha túlterhelő számára a környezet, majd később visszatérhet.

K.Á.: Foglalkoznak az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok hozzáférésével is?

B.S.: Amikor új országban kezdünk játszani, gyakran meghívunk különböző csoportokat – ifjúsági központokat, cirkusziskolákat, civil szervezeteket – a főpróbára vagy a nyitóelőadásra, sokszor ingyen. Emellett a művészeink gyakran tartanak workshopokat, látogatnak el iskolákba, vagy fogadnak diákcsoportokat a próbákon. Ezek mind térítésmentes tudásmegosztások.

K.Á.: Milyen kritikát fogalmazna meg a fesztivállal kapcsolatban?

B.S.: Őszintén szólva ez az első alkalom, hogy itt vagyok, és nagyon élvezem. Rendkívül professzionálisnak találom a szervezést. A konferencia, a beszélgetések, az interjúk mind-mind gazdagítják a fesztivált. Rengeteget lehet tanulni más országok és társulatok gyakorlatából. A zsűriben is tíz különböző országból érkeztünk, és ez hihetetlenül inspiráló. A cirkusz számomra erről szól: nincsenek határok, nincs politika – csak a szenvedély egy művészeti forma iránt. Ebben a múzeum és az Önök munkája is kulcsszerepet játszik.

Az interjút készítette és szerkesztette: Kertész Ádám könyvtáros, Szabó Tamás adattáros

Fotók: Urbán Ádám és a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum munkatársai