Nagy álma volt, hogy fellépjen a Fővárosi Nagycirkusz manézsában, erre pedig nem is lett volna méltóbb alkalom, mint a 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál. Zsilák Richárd negyedik generációs artistaművész a cirkusz egyik „őshazájában”, az Egyesült Államokban nőtt fel. Fiatal kora ellenére fellépett már a Ringling cirkusznál zsonglőrszámával, az Egyesült Államok számos városában. Mint családja valamennyi tagja, Richárd is elsősorban zsonglőr, a fesztiválon azonban konferanszié szerepkörben is kipróbálta magát. Zsilák Richárddal a műsorvezetői szerepről, a magyar és amerikai cirkuszi kultúra különbségeiről, a többgenerációs családi hagyományról, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Kertész Ádám: Milyen tapasztalataid vannak konferansziéként? Látsz különbségeket a magyar és az amerikai cirkuszi működés között?

Zsilák Richárd: Alapvetően zsonglőr vagyok, negyedik generációs cirkuszművész. A nagyapám (Zsilák György „Fudi” – a szerk.) is zsonglőr volt, ahogy az ő édesapja és az édesanyám is. A műsorvezetés váratlanul kapcsolódott az életembe: Amerikában dolgoztunk, és az egyik produkcióhoz kellett egy konferanszié. Megkérdeztek, hogy elvállalnám-e, én pedig igent mondtam. Innen indult. Később mások is látták, hogyan vezetem a műsort, tetszett nekik, és idővel máshová is meghívtak. Körülbelül öt éve csinálom a műsorvezetést, azóta énekórákra is járok, mert az énektudás ebben a szerepkörben is fontos. Több országban felléptem már, de azt mondhatom, hogy számomra a magyar közönség a legjobb. Nagyon nagy különbségek vannak a közönségek között. Amerikában például kevésbé tapsolnak, inkább huhognak, kiabálnak. A humor is más: az európai bohócszámok nem mindig működnek ott, és az amerikai stílus sem mindig talál utat az európai közönséghez. Úgy érzem, az európai cirkusz klasszikusabb, közelebb áll a színházhoz, míg az amerikai inkább showbiznisz jellegű. Itthon úgy megyek cirkuszba, mintha színházba mennék, Amerikában pedig inkább olyan, mint egy laza mozizás.

K.Á.: Ebből következik, hogy egy artistának könnyebb a magyar közönség előtt fellépni?

Zs.R.: Igen, szerintem igen. Nagyon sokat számít az energia-visszacsatolás. Ha kiadsz magadból energiát a manézsban, és azt visszakapod a közönségtől, az rengeteget segít. A magyar közönség tapsol, vastapssal reagál, és ez hihetetlenül motiváló. Egy zsonglőrszámnál például konkrétan segít abban, hogy a trükkök jól sikerüljenek.

K.Á.: Tegnap a fesztivál Hungarian Show előadásában láthattuk a háromgenerációs Zsilák-zsonglőrszámot. Mesélnél erről azoknak, akik nem voltak jelen?

Zs.R.: A szervezők kérték, hogy mutassunk be egy rövid családi jelenetet, hiszen többgenerációs cirkuszcsalád vagyunk. Én vagyok a negyedik generáció, a nagybátyám, Zsilák Olivér a harmadik, a nagyapám, Zsilák György pedig a második generáció. Mindannyian zsonglőrök vagyunk. Természetesen nem egy nagy számról volt szó. A nagyapám már 83 éves, örültünk, hogy részt tudott venni benne. Az egész inkább egy jelképes pillanat volt: három generáció együtt a porondon.

K.Á.: Milyen terveid vannak?

Zs.R.: Visszatérek Amerikába, és a családommal, a húgommal és édesanyámmal New York államba utazunk egy utazó cirkusszal, majd a nyarat teljes egészében Baraboo-ban, Wisconsin államban töltjük. Ez különösen fontos helyszín, mert itt volt a Ringling Brothers Cirkusz eredeti téli szállása. Ma már múzeum működik ott, de minden nyáron felállítanak egy sátrat, és egész szezonban cirkuszi előadásokat tartanak. Ez már a hatodik év lesz, hogy visszatérünk. Ott zsonglőrszámmal lépünk fel és én leszek a konferanszié, a húgom levegőszámot ad elő, édesanyám pedig egy kecskés állatszámmal szerepel.

K.Á.: Mit jelent számodra a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál?

Zs.R.: Ez az első alkalom, hogy a Fővárosi Nagycirkusz porondján léphettem fel, és számomra ez egy megvalósult álom. Negyedik generációsként különösen nagy jelentősége van ennek. Kétéves voltam, amikor édesanyám a Ringling Brothers Cirkusszal Amerikába szerződött, ott nőttem fel, húsz éven keresztül utaztunk velük. Amikor csak lehetett, hazajöttünk, de eddig soha nem adódott lehetőség arra, hogy itt lépjek fel. Ez most megtörtént, ráadásul a fesztivál idején, konferansziéként. Ezért nagyon hálás vagyok.

Interjút készítette és szerkesztette: Kertész Ádám könyvtáros, Szabó Tamás adattáros

Képek: Urbán Ádám