Nagyobb kihívást jelent-e cirkuszi műsorhoz zenét szerezni, mint színházihoz?
Azt hiszem, hogy igazából nem. Van egy csomó hasonlóság, de különbség is. Kezdjük úgy, hogy én most ehhez a műsorhoz zenét nem szereztem. Vannak olyan részek, amik a sajátom, de azokat nem kifejezetten ehhez írtam, csak stimmelt ide-oda. Zenét írni cirkuszi előadáshoz olyan szempontból hasonló a színházihoz, hogy a zenét bizonyos helyzetekhez kell írni. Jelen esetben nem dialógusokról beszélünk, hanem mondjuk egy-egy produkcióról, aminek meg lehet fogni a tempóját, frissességét és viccességét. Ami mindkettőben ugyanaz, hogy a hangulatot kell megerősíteni általában zenével. Számítani kell rá, hogy bármi történhet, hogyha az artistánál egy hiba becsúszik, akkor a zenének is tovább kell mennie, folytatódnia kell, nem maradhat csend.
Hogy tetszik a Ringlispíl című előadás témája?
Én imádom a századelő világát, örültem, hogy ebbe csöppenhetünk bele. Azért is szeretem, mert zeneileg ez az én kedvencem. A gyermekkoromat is eszembe juttatja, van egy ilyen nosztalgikus hangulata az embernek, amibe jó belefeledkezni.
Hogyan szoktál felkészülni az előadásra? Van valami rituáléd? Szoktál-e még izgulni?
Nincs rituálém, izgulni meg akkor szoktam, amikor még nincs a kezembe feltétlenül az egész, hanem nagyon figyelni kell. Előadás előtt megnézem, hogy minden rendben van-e technikailag, aztán belejátszok ide-oda, de nagy előzetes felkészülést nem szoktam csinálni.
Milyen érzésekkel szeretnéd, hogy a nézők távozzanak a műsor végén?
Mindenképpen jó érzésekkel, ez nem is kérdés. Az egész műsor nagyon változatos, nagyon szép, és a vicces produkcióktól elkezdve egészen a művésziekig nagyon széles a skála. A végén pedig az utolsó dal szerintem nagyon szép és felemelő. Szóval, hogyha valaki csodát akar látni, akkor jöjjön el, mert fantasztikus lesz, amit az artisták létrehoznak itt a szemünk előtt!
Az interjút készítette: Németh Nóra