A 16. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál nemcsak előadások és versenyprogramok helyszíne volt, hanem találkozási pont a cirkusz nemzetközi közössége számára. A fesztivál vendégei a legkülönfélébb szerepkörökből érkeztek: cirkusztörténészek, rendezők, múzeumalapítók és művészek. Vendégeink a cirkusz társadalmi szerepéről, az esélyteremtés és befogadás kérdéseiről, valamint a hagyomány és megújulás kapcsolatáról osztották meg gondolataikat. Az alábbi válogatás ezen beszélgetésekbe nyújt betekintést.
Antonio Giarola olasz cirkusztörténész, rendező és költő, több olasz cirkuszi szervezet – a veronai Cirkuszművészeti Dokumentációs és Oktatási Központ (CEDAC) és az Nemzeti Szövetség a Cirkuszművészet Fejlesztéséért (ANSAC) – igazgatója, a Nemzetközi Salieri Cirkuszművészeti Fesztivál művészeti vezetője. Hosszú pályafutása során rendezett már cirkuszi és színházi előadást is, valamint a kettőt ötvöző lovasszínház műfajában is több műsort állított már színpadra. Az olasz szakembert a Hungarian Show-t megelőzően volt lehetőségünk kérdezni.
„A legelső budapesti fesztivál óta minden évben itt vagyok, azonban úgy érzem, hogy az elmúlt öt fesztivál alatt valósággal „felnőtt” ez a fesztivál” – fogalmazott az olasz szakember. Kiemelte a fesztivál fejlődésében Fekete Péter főigazgató munkáját, egyedülálló cirkuszi látásmódját, művészeti érzékét. Az általa (is) szervezett olaszországi Salieri fesztivállal kapcsolatban elmondta, hogy bár nehezen összehasonlítható a budapesti fesztivállal, azonban az olyan ügyek, mint a konferencia témájául szolgáló cirkuszi esélyteremtés közös bennük. Számára a konferencia mindig a fesztivál egyik kitüntetett pontja: „ez egy szerves része a fesztiválnak, egyszerűen nem hagyhatom ki, ott kell lennem”. Antonio Giarola emellett kiemelte a fesztivál Hungarian Show-ját, ahol kizárólag magyar és ukrán artisták szerepeltek, hangsúlyozva a produkció egyedülállóságát.
Detlef Schaff német születésű, de már több, mint 40 éve Portugáliában él. Társalapítója egy ifjúsági, a cirkuszt a színházzal vegyítő társulatnak, a Companhia Marimbondo-nak, amelynek műsoraiban rendszerint artistaként is közreműködik. Ő alapította továbbá a Lousã városában található Momo Cirkuszmúzeumot is. 2025-ben itt került megrendezésre a PALARI nemzetközi cirkuszi rövidfilm és dokumentumfilm fesztivál, amelyen a Fővárosi Nagycirkusz a Csillagok, égbeli tűk című kisfilmmel képviseltette magát. Detlef Schaff cirkuszművészt a Red Show előtt kérdeztük, többek között a cirkuszi esélyteremtésről.
„A cirkuszban nem kérdezik, hogy honnan jössz, milyen háttérrel, mennyi pénzed van, vagy bármi ilyesmit. Egyszerűen tisztelnek téged, mint embert. Ezért szeretem igazán a cirkuszt.” – fogalmazott. Az esélyteremtéssel kapcsolatban kiemelte a hátrányos helyzetűek támogatásának fontosságát. Az általa vezetett Companhia Marimbondo előadásai becsületkassza alapúak az előadásokon fogyasztható ételekkel, italokkal egyetemben. A Fővárosi Nagycirkusz emeletén található időszaki kiállítás is elnyerte tetszését: „ma reggel fogtam a fényképezőgépemet, és lefotóztam mindent, mert olyan sok minden van. (…) Nagyon örülök, hogy végre láthatok magyar emléktárgyakat és kosztümöket. Annak is örülök, hogy láthatom a magyar artistákat, és, hogy többet tudhatok meg a történetükről. A kiállítás csodálatos, szerintem méltó módon képviseli a magyar artistákat.” – mondta a portugál Momo Cirkuszmúzeum igazgatója. Követendőnek találta a különböző művészeti ágak, valamint a különböző zsánerszámok ötvözését is – véleménye szerint a cirkusz lényege az állandó megújulásban rejlik. Nem a cirkuszi mutatványok váltak veszélyesebbé, hanem a nézőközönség ingerküszöbe változott meg az évtizedek során: „Az emberek 50 vagy 80 évvel ezelőtt azt mondták volna: „Jaj, de ijesztő!”. Az emberek már hozzászoktak az erőszakhoz a televízióban, a számítógépen, mindenhol. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy egy mutatvány nem annak veszélyességétől lesz jobb vagy érdekesebb.”
A Bécsi Cirkusz- & Bohócmúzeum muzeológusával és főkurátorával, Christoph Enzingerrel is volt alkalmunk beszélgetni a fesztivál alatt. Az osztrák cirkuszi gyűjtő 27 darab cirkuszi plakátot ajándékozott a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum részére. Elsőként arról kérdeztük, hogy véleménye szerint miért fontos egy cirkuszmúzeum.
„Fontos, hogy megőrizzük a kultúrát és megmutassuk a fiatalabb generációknak, hogy mi volt régen. A cirkusz világa nagyon megváltozott, a mutatványoktól egészen a jelmezekig, szinte minden. Így tudjuk igazán bemutatni a cirkusz történetét, és annak hagyományait.” A bécsi múzeum gyakorlatilag mindent gyűjt, ami az osztrák cirkuszművészettel kapcsolatos, azonban néhány nemzetközi darab – így magyar műtárgyak is – bekerültek a gyűjteménybe. Így került sor a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum fennállásának első műtárgycseréjére is: „Ezeket a plakátokat az elmúlt években különböző gyűjteményekből kaptuk, én pedig feltettem őket a Facebookra, és rögtön kaptam is egy üzenetet Budapestről, hogy ez érdekes lehet az Önök intézménye számára. Úgy gondoltuk, hogy ez fontos Budapestnek, az archívumnak és a múzeumnak. Abban állapodtunk meg Michael Swatosch igazgató úrral, hogy a plakátokat a budapesti múzeumnak adományozzuk, hogy méltó helyre kerüljenek.”
Az interjúkat készítette és szerkesztette: Kertész Ádám könyvtáros és Szabó Tamás adattáros.
Fotók: Urbán Ádám és Momo Museu do Circo