A 16. Budapest Cirkuszfesztivál hivatalos eseményeként került megrendezése 2025. január 8-án az a nemzetközi konferencia, amely a cirkuszi esélyegyenlőség megteremtésének helyzetét vizsgálta. 7 ország 17 előadója azt járta körül, hogyan valósulhat meg az akadálymentesség mind fizikai, mind mentális szempontból az átlagtól eltérő, különleges képességekkel rendelkező emberek számára a cirkuszi szervezetekben, a cirkuszi porondokon és a cirkusz nézőterein.

A konferencia délelőtti szekciójának programjában egy könyvbemutató és hat szakmai előadás szerepelt.

A konferencia köszöntőjében Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója kiemelte, hogy a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Európa vezető intézményeként komplexitásával – amely előadóművészeti teret, a módszertani központot, oktatási és muzeális intézményt egyaránt jelent – utat tud mutatni más cirkuszművészeti intézmények számára is. Kiemelte a tisztelet és egymástól való tanulás értékét. Köszöntőjét követően bemutatta a 15. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon megrendezett „Cirkusz, oktatás, örökség – ECA nemzetközi tudományos konferencián” elhangzott előadásokból összeállított friss kötetet.

Biró Rita Zsófia, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete (MAGYE) főtitkára szakmai partnerként és a konferencia kiemelt vendégeként megtartott komplex módszertani előadásában kiemelte azt a meglepő statisztikai adatot, mely szerint minden hetedik ember nehézségekkel küzd. „Esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt kapja. Az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenki ahhoz jut hozzá, amire szüksége van ahhoz, hogy részt vehessen.” – hangsúlyozta előadásában.

Helmuth Grosscurth, az Európai Cirkusz Szövetség (ECA) ügyvezető igazgatója szintén a konferencia kiemelt vendégeként volt jelen. Történeti szempontú összefoglalójában egyértelművé tette, hogy a cirkusz a sokszínűséget, egyenlőséget és a befogadást jelenti. Részletesen bemutatta, hogyan is érvényesül folyamatosan a cirkuszművészetben az „Anyone is wellcome (Mindenkit szívesen látunk!), Woman Power Today (A női erő ma), No handicap too big (Nincs olyan akadály, amik túl nagy), Any color, any continent (Bármelyik ország, bármely kontinens)” jelenség.

Ama Butoiescu a Bukaresti Fővárosi Cirkusz igazgatója a társadalmi befogadás intézményükben megvalósult konkrét példáit mutatta be, amely 2021 óta jellemzi műsorpolitikájukat. Célközönség szerint differenciáltan megvalósított programjuk: az audionarrált előadások, a jelnyelvi elemek, a zenére épülő műsorok és a gyerekelőadások abban segítenek, hogy a cirkusz a különböző társadalmi csoportok, korosztályok és speciális igényű nézők számára is elérhetővé váljon.

Brigitte Scherrer a kanadai székhelyű Cirque du Soleil képviseletében azokat a méltányossági és inklúziós kezdeményezéseket tekintette át, amelyek intézménypolitikájukban már megjelentek, egy erre a területre fókuszáló 13 fős tanács létrehozása hatására. „Megpróbáltuk a diverzitás szemüvegén keresztül megnézni az előadásokat.” Kifejezett hangsúlyt fektetnek a bérezés méltányosságának biztosítására is.

Matteo Krajewski és Monika Oleksiak Lengyelországból érkezett artistapár a lengyel cirkuszművészet nemzetközi láthatóságát hiányolta és ennek problematikáját járta körül. Saját példájukkal arra mutattak rá, hogy a cirkuszművészetben a „különböző szenvedélyek kombinációja nagy sikert hozhat…”

Várnai Zsuzsa és Nemes-Jakab Éva, a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány szakemberei beszámoltak egy nemzetközi autizmusbarát projektről, és arról a már megkezdett együttműködésről, amelynek eredményeképp autizmusbarát cirkuszi előadás jön létre 2026, június 13-án a Fővárosi Nagycirkuszban. Kiemelték a módszertan tekintetében egyik legfontosabb szempontjukat: „Semmit nem teszünk értük nélkülük.” Előadásukban azt is hangsúlyozták, hogy a projekt hatására megvalósuló változtatások – a fizikai környezetben, az előadásban és a munkatársak kommunikációjában – nemcsak az autizmus spektrumzavarral élők számára alapvetőek, hanem mások számára is megkönnyíthetik a részvételt.

A konferencia délutáni szekciójának programja további nyolc előadással folytatódott.

Jaromír Pavlík (Csehország) előadásában konkrét tapasztalatokat és eredményeket osztott meg a hallgatósággal. Projektjük kifejezetten Down-szindrómás gyermekek és felnőttek cirkuszi állatokkal való kapcsolódásának, interakciójának pozitív hatásait mutatta be. „A családi dinamika a gondoskodásból átlép a közös öröm megélésére”.

Berki Róbert (Szlovákia): Határok nélkül: a cirkusz mint befogadó közösség című előadásában bepillantást nyerhettünk a közel 80 cirkuszpedagógia foglalkozást, és 16 000 gyermeket elérő projektbe, amelynek célja az volt, „hogy minden gyermeknek biztosítsuk a jogot, hogy megmutathassa, hogy mire képes.” Úgy látták, hogy „az élménypedagógia foglalkozások olyan tartós érzelmi horgonyokat hoznak létre a gyermekekben, amibe belekapaszkodhatnak később is.”

Dariusz Krajewski (Lengyelország): „Cirkuszi előadások szervezése Lengyelországban 1991 előtt (a lengyel és a magyar cirkusz együttműködésének példáján keresztül), valamint a lengyel cirkuszi társulatok fellépéseinek szervezése során felmerülő jelenlegi kihívások és problémák” című előadása után egyértelművé vált, hogy a magyar és lengyel cirkuszművészet több mint három évtizeden átívelő együttműködése nemcsak kulturális hidat épített a két ország között, hanem meghatározó fejezetté vált Közép-Európa cirkusztörténetében.

Bartosz Kujawa (Lengyelország): „Mindenki egy sátor alatt: akadálymentesség a cirkuszművészetben” című előadásában a fogyatékossággal élő emberek cirkuszművészeti részvételének lehetőségeit dolgozta fel. A rendkívüli hóhelyzet okozta járat-kimaradások miatt előadását Farkas Melinda lengyel kultúra szakértő és tolmács olvasta fel.

Vas Anna a Fővárosi Nagycirkuszban immár 2016 óta bevezetésre került, a cirkuszi előadások során alkalmazott audionarrációs módszertant ismertette. Saját munkájáról is beszélt, megosztva személyes tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy „a 21. században a cirkuszművészet már nem csak a szórakoztatás a szerepe, hanem a társadalmi szerepvállalásé is…”

Pál Dániel Levente a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgjaként egy performatív jellegű előadásban osztotta meg gondolatait a tehetséggondozás mint lehetőség a kortárs cirkuszban témaköréről. Kiemelte, hogy „a cirkusz mindig a társadalomból kirekesztett csoportoknak nyújtott védelmet.”

Joó Emese főmuzeológus, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum vezetője a 2025-ben lezajlott „ReDance Ukraine” című, UNESCO által támogatott, ukrajnai menekültek kulturális örökségének védelmére irányuló projekt kapcsán mutatta be, hogyan lehet az esélyteremtés lehetőségeit bővíteni múzeumi eszközökkel, hogyan válhat a néptánchagyomány a kortárs előadóművészet inspirációjává, és „felhatalmazással, szabad választási lehetőséggel milyen magas szintű, kreatív önkifejezési megoldásra képesek a fiatal táncos- és artista növendékek”.

Végezetül Gallyas Veronika, a Magyar Zsonglőr Egyesület elnöke, „Fejlesztés és terápia adaptált cirkuszi eszközökkel” című előadásában arra mutatott rá, hogy a cirkuszművészet valódi ereje ma „az önkifejezés, a közösségformálás és az inkluzív tanulási terek megteremtésében rejlik”.

A budapesti nemzetközi V4 konferencia a cirkuszművészet társadalmi szerepét állította fókuszba. A rendezvény célja az volt, hogy a cirkuszi intézmények, kutatók és művészek közösen gondolkodjanak az esélyteremtés, a közösségépítés és a kulturális együttműködés lehetőségeiről. Az előadások többek között a cirkuszpedagógia, a társadalmi integráció, és a fiatalok bevonásának lehetőségeit járták körül.

Összeállította: Joó Emese főmuzeológus, Kertész Ádám könyvtáros, Kerülő Tünde muzeológus

A konferencia szervezői: Joó Emese, Eötvös Susy, Sándor András, Dézsi Szilárd

A fotókat készítette: Urbán Ádám, Hidvégi Petra, Joó Emese